Forgatókönyvünk egyik központi eleme a számítási kapacitás (compute): azok az AI-adatközpontok és chipek, amelyek az élvonalbeli AI-rendszerek betanításához és működtetéséhez szükségesek. Meggyőződésünk, hogy a számítási kapacitás gyorsan a világ egyik legfontosabb stratégiai erőforrásává válik, mivel egy ország vagy kontinens által ellenőrzött számítási kapacitás egyre inkább meghatározza, hogy képes-e fejlett AI-rendszereket létrehozni, széles körben alkalmazni őket, kiaknázni a belőlük származó gazdasági előnyöket, és megőrizni geopolitikai alkupozícióját. Ha egy kontinens már eleve a globális AI-compute jelentős részével rendelkezik, a külföldi vállalatok és kormányok kétszer is meggondolják, hogy korlátozzák-e a hozzáférését az AI-modellekhez vagy a kapcsolódó infrastruktúrához.
Az alábbiakban becslést adunk (i) a globális AI-compute 2031-ig várható növekedésére, valamint (ii) arra, hogy ez az idő előrehaladtával hogyan oszlik meg a világ különböző régiói között. Becslésünk nyilvánosan hozzáférhető adatokra épül: a korábbi növekedési ütemre, az ellátási láncok szűk keresztmetszeteire és a bejelentett adatközpont-fejlesztésekre. A részletes mennyiségi előrejelzés itt található.
1. Globális AI-compute
Előrejelzéseink nagymértékben az AI Futures Project 2025 áprilisában, az AI 2027 forgatókönyv részeként közzétett compute-kapacitásra vonatkozó számaira épülnek. A szerzők feltételezéseiket részletesen itt ismertetik. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a számítási kapacitásra vonatkozó előrejelzés nem feltételezi az AI 2027 forgatókönyv egyéb, a mesterséges intelligencia jövőbeli fejlődésére vonatkozó előrejelzéseinek helytállóságát.
2025-ben az AI Futures Project úgy becsülte, hogy a globális AI-compute 435 GW-ra nő 2030-ig. Saját, hamarosan megjelenő munkájukkal összhangban feltételezzük, hogy a tényleges növekedés valamivel lassabb lesz. Ennek oka, hogy az ellátási láncok szűk keresztmetszetei – elsősorban az EUV-litográfia területén – várhatóan lassítani fogják az AI-compute növekedését. Ez a már most is megfigyelhető lassulás folytatását jelenti: a korábbi évi 3,4-szeres növekedési ütem mára körülbelül 2,2-szeresre mérséklődött, és várakozásaink szerint 2031-re 1,25-szörösre csökken. Ezzel a lassulással számolva becslésünk szerint a globális AI-compute 2031-re eléri a mintegy 370 GW-ot, ami még így is több mint tízszerese az idei év elején rendelkezésre álló, körülbelül 30 GW globális AI-adatközponti kapacitásnak.
Ez jócskán azon belül van, amit a világ EUV-litográfiai gépei – a csúcschipek előállításához szükséges legösszetettebb eszközök – 2031-re fizikailag képesek lennének előállítani. A chipkutató Dylan Patel egy friss becslésére építve feltételezzük, hogy 2031-re nagyjából 700 EUV-gép lesz, amelyek elméletben 780–870 GW AI-compute előállítására képesek 2026-tól kezdődően.
A gyakorlatban a tényleges kibocsátás ennél jóval kevesebb lesz, mivel az EUV-n kívül más szűk keresztmetszetek is vannak a chipgyártásban (pl. a nagy sávszélességű memória vagy a fejlett tokozás), és egyes EUV-gépeket nem AI-chipek gyártására használnak. Ha az összes EUV-kapacitás mindössze 50%-a menne AI-chipgyártásba, ezek a gépek elméletben 390–430 GW AI-compute-ot tudnának előállítani 2026 és 2031 között. A 373 GW-os becslésünk ezen a konzervatív felső korláton belül van.
2. Relatív részesedések az alapforgatókönyv alapján
Európa jelenlegi részesedését a globális AI-számítási kapacitásból nagyjából 5%-ra becsüljük, szemben azzal a 6–7%-kal, amelyet elemzők még 2025 elején valószínűsítettek. Az alapforgatókönyvben azt becsüljük, hogy Európa részesedése rövid időre 8%-ra emelkedik 2028-ban, mielőtt ismét valamivel 5% fölé csökkenne 2031-ben. Ez egy alulról építkező becslésen alapul az európai compute-kiépítésről az elkövetkező 5 évben a meglévő és bejelentett AI-adatközpontokról szóló nyilvános információkra támaszkodva. A nyilvánosan ismert vagy bejelentett (≥10 MW) európai AI-adatközpontokról szóló adatbázisunk azt mutatja, hogy az európai compute-bázis valószínűleg eléri a nagyjából 2 GW-ot 2026 végére, és a csaknem 21 GW-ot 2031-re.1
Bár az európai AI-compute ma jórészt az északi országokban összpontosul, adataink 2031-re eltolódást jeleznek, ahol a három legnagyobb compute-tulajdonos addigra Franciaország (37%), Norvégia (9%) és Németország (9%) lesz. A 2031-es legnagyobb AI-klaszterek közé tartoznak a GW-léptékű projektek Franciaországban és Portugáliában, valamint az 500 MW feletti létesítmények Hollandiában, Romániában, Norvégiában, Németországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban. Alapbecslésünk azt feltételezi, hogy a magán- és köztulajdonú bejelentett projektek többnyire megvalósulnak, és hogy az európai compute-politika megtartja jelenlegi ambíciószintjét.
Feltételezzük, hogy alapesetben a világ többi részének (az Egyesült Államokon/Kínán/Európán kívül) compute-részesedése meg fogja haladni Európáét, és az évtized végére eléri a nagyjából 11%-ot. A GW-léptékű bejelentések több országban – EAE (5 GW), Szaúd-Arábia (1,5 GW, 1 GW, 1 GW), India (3 GW, 1 GW, 1 GW), Dél-Korea (3 GW, 1 GW), Kanada (2,4 GW, 1,2 GW) és Brazília (1,5 GW, 1 GW) – önmagukban csaknem 24 GW-ot tesznek ki, meghaladva Európa 21 GW-os tervezett részesedését 2031-re. Még ha a több GW-os projektek nagyobb végrehajtási kockázattal is járnak, mint az USA-ban vagy Európában, a világ többi részének részesedése akkor is nagyon valószínűen nagyobb lesz, mint Európáé, kiváltképp figyelembe véve, hogy számos több száz MW-os tartományba eső adatközpontot is terveznek olyan országokban, mint Ausztrália, Malajzia vagy Japán.
Az Epoch AI chiptulajdonosok adatbázisa szerint Kína jelenlegi AI-compute-részesedése nagyjából 11% (GW-ban mérve).2 Az AI Futures Project hamarosan megjelenő munkájával összhangban feltételezzük, hogy Kína részesedése nagyjából 15%-ra nő 2031-re.
Ha Kína a globális compute nagyjából 15%-át birtokolja, Európa nagyjából 5%-át, a világ többi része (az USA-n kívül) pedig nagyjából 11%-át, ez valamivel kevesebb mint 70%-ot hagy az USA-nak az alapforgatókönyvben.
3. Relatív részesedések az epilógus szerint
A történet epilógusában egy lehetséges, más jövőre utalunk, amelyben Európa sikeresen megváltoztatja az AI-pályáját, többek között egy sokkal ambiciózusabb compute-politika révén. Egy ilyen forgatókönyvben feltételezzük, hogy Európa arra törekedne, 2031-re elérje a globális AI-compute 15%-os részesedését, megháromszorozva jelenlegi 5%-os részesedését. Középtávon ez olyan pályára állítaná, amely megközelítené a globális GDP-részesedésével (~25% jelenleg) arányos compute-részesedés elérését.
Mivel a nagy AI-adatközpontok építése optimista forgatókönyvekben is többéves átfutási idővel jár, az ilyen többletkapacitás nagy része 2030/2031-ben állna üzembe, feltéve, hogy Európa 2026-ban úgy döntene, hogy nagyobb compute-kapacitása jelentősebb részét saját területére telepíti. A szükséges adatközpontok kiépítése egész Európát érintő feladat lenne, amely a megfelelő helyszínek és a rendelkezésre álló villamosenergia-hálózati csatlakozások kihasználását jelentené. Ugyanakkor valószínű, hogy a compute-kapacitás elsősorban azokban a régiókban összpontosulna, amelyek stabil, fosszilis tüzelőanyagoktól független energiaforrásokkal rendelkeznek, például az északi országokban (vízenergia), Franciaországban (atomenergia) vagy az Ibériai-félszigeten (napenergia). Fontos szerep jutna azoknak az országoknak is – például Németországnak és Lengyelországnak –, ahol leszerelt ipari területek állnak rendelkezésre, mivel ezek közül több már ma is gigawattos nagyságrendű hálózati csatlakozással rendelkezik, amelyet nagyméretű AI-adatközpontok kiszolgálására lehetne átalakítani.
Több AI-compute Európában való elhelyezése valószínűleg nem befolyásolja a világ teljes compute-kapacitását: a sebesen növekvő kereslet fényében az AI-compute ellátási lánca már most a maximumhoz közeli kapacitáson gyártja a chipeket, függetlenül attól, hová szállítják őket. Az alapforgatókönyvhöz képest a fő különbség Európa globális részesedésében rejlik.3
Feltételezzük, hogy egy ambiciózus európai compute-stratégia főként az Egyesült Államok részesedését csökkentené (nagyjából 9 százalékponttal), ahogy Európa vonzóbbá teszi az amerikai AI-cégeknek a befektetést, és kihasználja ellátásilánc-pozícióját, hogy több amerikai gyártású chipet szerezzen az európai szuverén compute-projektekhez. Kína részesedése szintén valószínűleg csökkenne, ahogy magasabb amerikai chipexport irányulna Európába Kína helyett. A hatás azonban jóval kisebb lenne (nagyjából 1,5 százalékpont), mivel Kína aktívan leválasztja compute-infrastruktúráját a Nyugatról. Ennek következtében a világ többi részének (az Egyesült Államokon és Kínán kívül) a részesedése is csökkenne némileg, mivel az Egyesült Arab Emírségeknek vagy a Szaúd-Arábiának szánt chipek egy részét Európa kapná meg.
- Adatbázisunk két korlátját érdemes megjelölni. Egyrészt túlbecsülheti az európai AI-compute-ot, mivel pusztán bejelentett adatközpontokként végrehajtási kockázattal néznek szembe, és lehet, hogy ténylegesen nem épülnek meg. Másrészt alulbecsülheti az európai AI-compute-ot, mivel egyes adatközpont-tervek talán még nem nyilvánosak. Néhány meglévő vagy tervezett adatközpontot szintén kihagyhattunk, mivel az európai AI-adatközpontok teljes és nyilvánosan elérhető listája egyelőre nem létezik. Az általános hyperscale- és kolokációs adatközpontok, amelyeket nem jelöltek meg kifejezetten AI-adatközpontként, és így nem szerepelnek az adatbázisunkban, szintén otthont adhatnak némi AI-kapacitásnak, bár arra számítunk, hogy ez a részesedés ehhez képest kicsi. E korlátok ellenére úgy véljük, adatbázisunk nyújtja a legátfogóbb és legfrissebb nyilvános áttekintést a jelenlegi és jövőbeli európai AI-compute-ról: (1) több iteráción át sokféle forrásból merítettünk (pl. vállalati sajtóközlemények, iparági kiadványok, országos és helyi újságok, meglévő adathalmazok, mint az Epoch AI GPU-klaszterek adatbázisa), (2) a fenti torzítások különböző irányokba mutatnak, és részben kiegyenlítik egymást, valamint (3) eredményeink nagyjából összhangban vannak más szakértők informális becsléseivel és a korábban megfigyelt trendekkel. ↩
- Megjegyzendő, hogy a compute GW-ban való mérése H100-egyenértékek helyett túlbecsüli Kína compute-részesedését, mivel a kínai hardver kevésbé energiahatékony, mint az amerikai alternatívák. Például H100-egyenértékben mérve Kína jelenlegi globális compute-részesedése mindössze nagyjából 5%, szemben a GW-ban mért 11,5%-kal. Mégis a GW-ot használjuk metrikaként, két okból. Először is, ez a relevánsabb metrika a döntéshozók számára, akiknek az AI-compute-kiépítésről az energiapolitika és a hálózattervezés tágabb kontextusában kell gondolkodniuk. Másodszor, minket leginkább az érdekel, hogyan tolódnak el az Egyesült Államok és Európa relatív részesedései a két forgatókönyvben. Itt a GW tökéletesen megfelelő metrika, mivel az Egyesült Államok és Európa ugyanarra, egyformán energiahatékony hardverre támaszkodik. ↩
- Egy ambiciózus európai compute-politika ahhoz is vezethetne, hogy az adatközpontok gyorsabban állnak üzembe, ha az európai helyszínek gyorsabb „time to power-t” kínálnának, mint más nyugati régiók – bár e hatás pontos nagysága, sőt még az iránya is bizonytalan. (Egyes AI-cégek például még akkor is előnyben részesíthetnék az adatközpontok európai építését, ha a time to power valamivel hosszabb is volna, pl. politikai okokból.) ↩